Tábor - fura kaják

A táborban volt alkalmam megismerkedni az amerikai konyhaművészet csodáival és azzal, hogy miket képesek az emberek egy tányérra tenni.  Előre el szeretném mondani, hogy lehet, hogy ezek a dolgok csak nekem furcsák, nem akarok itt lenézni senkit. Ők más ízekhez-étrendhez vannak szoktatva gyerekkoruktól kezdve. Csak mint érdekesség írom le ezeket, mert szerintem tényleg érdekesek a kultúrabeli különbségek. És ezeket a dolgokat csak akkor tapasztalja az ember, ha itt van. A képeket nem én csináltam, rákerestem és ami legjobban hasonlított azt tettem ide.

Először is a reggeli: képesek egy tányérra halmozni: az omlettet, bacont, forró mashed potatoes-t (törtkrumpli: kicsit más, mint otthon, hagynak benne darabokat és a héját sem szedik mindig le). Mondjuk ez az amit úgy furcsállottam, hogy tudnak reggelire forró törtkrumplit enni. Eddig oké is lenne, mert ez mind sós, de emellé még tesznek amerikai palacsintát édes öntettel, ami mindenre ráfolyik (de kit érdekel), kemény tojást és valami gyümölcsöt. Ja, láttam olyat, hogy egy srác a sajtos omlettre gyümölcsszirupot nyomott...

 Ilyen a mashed potatoes, megkóstoltam: nem rossz, de nem reggelinek való.

Van, aki külön tányérba teszi a forró oatmeal-t, aminek se íze-se bűze, ezért egy tonna gyümölcsszirupot tesznek rá, van aki még tesz bele diót, meg ilyen magvakat meg mazsolát. 

 Oatmeal.

A palacsinta itt nagyon vastag, nem túl édes és rögtön magába szívja, bármilyen öntetet rak rá az ember. Ezt is képesek kolbásszal enni. 

A kolbász pedig így néz ki. Kipróbáltam ezt is: inkább borsos, olyasmi, mint a németeknél. A képhez egyébként az volt írva, hogy édes fahéjas öntetes palacsinta... kolbásszal.

Az ebéd hasonlóan zajlik: mindent egy tányérba. Ma egy különleges amerikai ebédben volt részem: sloppy Joes, ami hamburgerzsömlébe tett darálthús-keverék. Elég nehéz enni. Emellé került a tányérra krumpli-chips, és ravioli (mondom: mindent mindennel esznek).

Sloppy Joes: mindenkinek a saját képzeletére bízom, mi jut eszébe először...

Ma este pedig mexikói kaja volt, egy srác a paradicsomos darálthúsos szósz mellé (félig bele) állította a brownie-ját. Nem értem ezt. Miért nem teszik külön tányérra? Ja és a legnagyobb: senki nem tud késsel-villával enni. Ez komoly. A pizzát is a villával próbálják elmarcangolni, persze nem sikerül (aztán inkább kézzel eszik). Mindent villával vagy kanállal esznek. Ha néha, tényleg nagyon ritkán, a kezükbe veszik a kést, akkor is csak pár másodpercre, amíg a kínos darabot elvágják (amivel már fél órája próbálkoztak, de nem sikerült villával), aztán gyorsan vissza a villát a jobb kézbe. Én meg angolnak érzem magam, mert még a salátát is késsel-villával eszem (az ilyen hatalmasra vágott uborkákat meg paprikát el kell vágni valahogy).

Tábor - július 16 BBQ

Múlt héten csütörtökön thai étteremben voltunk Petoskey-ban. Én csak egy levest ettem, azt is csak félig, mert olyan csípős volt, hogy nem bírtam megenni. Közben végig N. Zolira gondoltam. Heather, a szobatársam, vett egy kenut, pénteken ebéd után elmentünk érte. Nagyon be volt sózva a lány. Szép a kenu egyébként, meg nem is olcsó, szóval megértem, hogy ennyire örült neki. Ezután, fél 5 körül elindultunk a Sturgeon Bay-re: kb arra a részre, amit a fa kitakar a képen, az öböl közpén. Lalával is itt voltunk, a Michigan-tó partja, teljesen olyan, mint egy tengerpart. Az egyik prof barbeque partit szervezett. Vásároltunk mindenfélét, a szobatársam készített brokkoli salátát. Ez elég érdekes volt, mert ilyen előre összevágott zöldségekből rakta össze, az öntet pedig borecet-cukor-víz-olaj keveréke volt. Az extra benne az, hogy Ramen-t rakott hozzá. Ez olyan zacskós tészta, mint otthon a Smack: forró vizet kell ráönteni, van hozzá egy tasak, amiben a fűszerpor van, azt rá kell szórni. Na ő összetörögette ezt a tésztát és hozzákeverte a zöldségekhez, a port pedig az öntetbe keverte bele. Meglepő módon tök jó lett:  a tészta kicsit megpuhult az öntettől, de egy kicsit ropogós is maradt. De tök fincsi lett, el is kértem a receptet. Hoztak egy csomó kinyithatós pecásszéket, meg természetesen saját készítésű hamburgerhús pogácsákat. Az egyik prof őzből készült hamburgerhúst hozott. Ott sütötték meg a parton ilyen barbeque rácson. Lala jól letolt, hogy nem kóstoltam meg. Tudom, igaza van, egyszer meg kell kóstolnom az igazi amerikai hamburgert. Valahogy nem volt kedvem hozzá aznap. Viszont életemben először kipróbáltam az amerikai tábortűz-édességet (ehhez sem volt kedvem, de erőltették): marshmallowt kell rászúrni egy nyársra, kicsit megpirítani, majd egy kekszre egy darab Hershey's csokit kell tenni, erre pedig a forró, félig olvadt marshmallowt és még egy kekszet a tetejére. Az eredmény így néz ki. Nagyon odavannak érte, de igazából nem olyan nagy szám. Elég érdekes volt, hogy a partra egy kis ösvényen lehetett lemenni, ami tele volt poison ivyval.  Amikor erdőben (vagy bárhol) sétálok, mindig nagyon figyelek, mert eléggé félek tőle. Persze rögtön rá is kérdeztem, hogy ez ugye az? Az embereket nem különösebben érdekelte a dolog: mondták, hogy aha, ez az, majd vigyázni kell. Ez sötétben különösen vicces volt... Nem lett semmi bajom végül. A profok meg pár ember sötétedés körül leléptek, úgyhogy csak páran maradtunk. Egyébként itt este  9-kor még nappali világosság van. Mi olyan éjjel 3 körül értünk vissza a kempingbe, néhányan elég szépen szétcsapták magukat.

 Készül a saláta. Ő a szobatársam, Heather. Tök jófej csaj.

Készül a hamburger.

Itt nem tudom, mi készül.

Ez a srác mindig előkapja a skót dudáját és játszik. Nem tudom, ki hallott élőben skót dudát, én itt a kempingben hallottam először: nagyon hangos.

Fernanda-val, a brazil lánnyal a brazil zászlón. Ő, és Heather a legkedvesebb lányok a táborban.

Az emberek várják, hogy végre elkészüljön a kaja.

A bal oldali lány pohárral a kezében a másik szobatársam, Susan. Pirosban pedig Jen. Itt mindenki nagyon jól tud fényképmosolyogni.

OHIO. Én biztos nem jöttem volna rá magamtól. A fényképmosoly itt is jól megfigyelhető.

Sötétedés. 

Volt gitározás is természetesen.

 Hogy a fenébe kell ezt enni?!

Így.

Tábor - repülő mókusok

Amikor itt volt Lala, páran kiültünk a fák alá a tópartra sörözgetni. És jöttek a repülő mókusok. Ott repkedtek a fejünk felett. Nagyon különleges érzés volt. Azóta kitettek nekik élelmet, tegnap megint itt voltak. Az egyik lány rájött, hogy a vörös fény nem zavarja őket, így még le is tudtam fényképezni. Annyira aranyosak, hatalmas gombszemük van. A fényképek nem lettek túl jó minőségűek, de gondoltam megosztom veletek életem második legnagyobb "állatélményét" is (az első a kolibri volt).

Ilyen repülve (ezt a két képet nem én csináltam):

És ilyen nyugalmi helyzetben (ami egyébként nagyon ritka, le-föl rohangálnak és csipognak közben):

Tábor - Petoskey kő

Amikor Lala meglátogatott, elmentünk a Michigan-tóhoz a Sturgeon Bay nevű gyönyörű partszakaszra fürödni. Találtam egy követ, ami érdekesnek tűnt, bedobtam a táskámba. Visszaérve a táborba kitettem az asztalomra. Tegnap az egyik lány nagyon megörült neki, és elmesélte, hogy ez egy Petoskey kő. Mivel fogalmam sem volt, hogy mi az, lewikipédiáztam: kb 350 millió évvel ezelőtt megkövesedett korallszirt darab. A nevét egy ottawa indián törzsfőnökről: Pet-O-Sega-ról kapta (azt jelenti, hogy felkelő nap), mint az a város is, ahova a fürdés után mentünk (Petoskey). Ez egyébként a Michigan state stone (Michigan állam jelképe, vagy valami ilyesmi). Szépen meg lehet csiszolni és mindenféle ékszereket, a nagyobb darabokból használati tárgyakat lehet csinálni. Aput majd megkérem, hogy csiszolja meg nekem :)

Így néz ki csiszolás nélkül.

Így csiszolva. 

 És ilyen ékszerként.