Tegnap a Függetlenség napja alkalmából este 6-kor piknik volt a kempingben. Asztalokra ki volt téve mindenféle kaja: sütik, sült kolbász, sokféle hamburgerhús, zsömlék, kiflik meg ilyesmik. Sorbaálltunk, mindenki szedett magának, majd evés után elkezdődött a mulatság: csapatjátékok. Van egy srác, aki néha fel-alá járkál a kempingben és skót dudázik közben. Na ő kezdte el a játékokat, felvonult a dudájával, mögötte a gyerekek mentek biciklivel. Tök fura volt. Itt imádnak az emberek szerepelni. Mindenki produkálja magát. Meg beszédet mond. Már kisgyerek kortól kezdve hozzá vannak szoktatva ahhoz, hogy sok ember előtt jópofáskodnak. A játékok között volt zsákfutás, mindenféle váltóversenyek, kötélhúzás. Olyanok, amiket nekünk általános iskolában kellett játszani sportnapon. És komolyan mondom, az emberek kiálltak középre mindenki elé és produkálták magukat. Furcsa volt. A játékok után kiültünk páran a tó mellé, iszogattunk-beszélgettünk egy kicsit. Itt július 4-én szokás tűzijátékozni, sőt már 3-án este folyamatosan lehetett hallani a környéken a durrogást. Az egyik lány vett ilyen pici tűzijátékokat, amikor besötétedett, mi is eldurrogtattuk őket.
A gyerekek feldíszítették a bicajokat.
A zsákfutás.
Flitteres mellény-sapka-övtáska kombó. Még a zoknia is csillagos. Igazi amerikai.
Ennek a játéknak az volt a lényege, hogy a baseballütőhöz kell érinteni az ember homlokát és ötször körbeforogni, majd elfutni egy vonalig és vissza. Először nem értettem, hogy mi benne a pláne. Gyorsan kiderült: az öt forgás után úgy elszédül az ember, hogy szinte lehetetlen futni. Mindenki esett-kelt. Elég veszélyes volt, mindenki megsérült, tele lettek sebekkel.
Ez a piteevő verseny maradéka. Hátratett kézzel kellett enniük a pitét. Az egész fejük olyan lett, majd a végén jól egymáshoz dobálták, belekenték egymásba a maradékot. A nyertesen több centi vastagon állt a pite. Ezután belement ruhástól a tóba.
