Március 12-én indultunk Atlantába, a Pittcon konferenciára. Ez a legnagyobb - főleg biotechnológiával és szenzorfejlesztéssel foglalkozó - analitikai kémiai konferencia és egyben egy hatalmas kiállítás. Különböző berendezéseket és laboreszközöket gyártó cégek jelentek meg, kb. 1000 cég. A kiállítás mellett minden nap reggeltől estig mentek az előadások nagyon sok teremben. Sajnos az én érdeklődési területemen nem sok előadás volt, így leginkább az érdekességekre (pl. miket használnak a Nemzetközi Űrállomáson a belső légtér monitorozására, meg ilyesmik) ültem be. Hatalmas épületben volt az egész, olyan 20 000 résztvevő volt ott. Lala kedden tartotta az előadását.
Detroitban a reptéren unatkoztam, megtetszett ez a gép.
Ezt már a repülőről fényképeztem Ádámnak.
Ez pedig már Atlanta. Az a magas épület a szálloda, ahol laktunk. Pont alatta van az olimpiai ötkarika. Ez a felüljáró vezet át az autópályán. A szálloda egy hatalmas kereszteződés mellett volt:
A kerek folt a szálloda, mellette a nagy kereszteződés. A bal felső sarokból gyalogoltunk, a metrómegállótól. A felüljáró átmegy minden felett.
A szálloda előtt (az a belógó épület a szálloda).
Ez pedig a szálloda előtt visszafordulva ahonnan jöttünk. A városkép és a felüljáró. A szálloda a belvárostól délre volt, de bejárható távolságban volt minden.
Az ablakból ezt láttuk.
Elindultunk sétálni és enni valahol. Ez az autópálya. Jó széles, soksávos.
Lala és egy szobor.
Az a belváros.
Csak a szokásos: ha meglátok egy szép régi autót, muszáj lefényképeznem. Annyira szép.
Az első virágzó fa, amit idén láttunk!
Volt egy kis rész, ahol ilyen szép öreg kocsik voltak kitéve (3 db).
Na és akkor innentől összesen csak a következő 2 képet csináltam. Sikerült bemennünk Atlanta egyik legrosszabb környékének a közepére... Kellett egyébként egy kis idő, mire rájöttünk, hogy nem igazán vagyunk biztonságos helyen. A gyorsétteremben, ahova beültünk enni (Lala már nagyon éhes volt) fegyveres rendőrök vigyáztak a rendre. Na ez gyanús volt. Nagyon sok és nagyon szegény fiatal, középkorú bandázott az utcákon, tényleg nagyon sokan voltak. Voltak drogosok is, elég rossz kinézetű emberek. És a legérdekesebb az egészben, hogy pár utcányit mentünk (gyorsan) és mintha semmi nem lenne, teljesen kulturált szép környékre csöppentünk hirtelen. Borzasztó, hogy komolyan elég csak rossz felé kanyarodni egyszer és már benne is van az ember. Eddig nem volt részem ilyenben szerencsére. Az volt a baj, hogy hazafelé nem tudtunk másfelé menni. Amikor az egyik sarkon eldobva láttunk egy női táskát, akkor gyorsan kivettük a pénztárcánkból az iratainkat és betettük a zsebünkbe. Ha kirabolnak, legalább az irataink ne vesszenek el. Végül hazaértünk egyben. Nagyon féltem. Lala meg olyan aranyos volt. Próbált úgy csinálni, mintha nem lenne vészes, hogy ne féljek. Csak az a baj hogy már látom rajta amikor ideges. És akkor a két kép (ezek a jobb részen készültek):
Tartják és másznak.
