Amikor itt volt Lala, páran kiültünk a fák alá a tópartra sörözgetni. És jöttek a repülő mókusok. Ott repkedtek a fejünk felett. Nagyon különleges érzés volt. Azóta kitettek nekik élelmet, tegnap megint itt voltak. Az egyik lány rájött, hogy a vörös fény nem zavarja őket, így még le is tudtam fényképezni. Annyira aranyosak, hatalmas gombszemük van. A fényképek nem lettek túl jó minőségűek, de gondoltam megosztom veletek életem második legnagyobb "állatélményét" is (az első a kolibri volt).
Ilyen repülve (ezt a két képet nem én csináltam):
És ilyen nyugalmi helyzetben (ami egyébként nagyon ritka, le-föl rohangálnak és csipognak közben):
Fúúú, ez nagyon komoly!!!
VálaszTörlésKicsivel jobb érzés lehet ilyen édes, repkedő mókusok alatt ücsörögni, mint amikor denevérek köröznek a fejed felett... :)