A környék, egy kis séta.

Egy pár kép a környékről, ahol lakunk. A ház, amit bérlünk olyasmi, mint amit otthon ikerháznak hívnak, csak ez 3 egybeépített lakást foglal magába. Természetesen fából van, ahogy itt minden lakóház. Nagyon szép a környék, a ház mögött egy domb van és egy kisebb erdő patakkal. A dombon általában mindenféle állatok szaladgálnak. Az utak nagyon szélesek, nincsenek kerítések. Először nagyon furcsa volt, olyan hatalmas a tér.

A lakóházak nem a főút mellett vannak, hanem általában a főútról leágazó kis utcácskákban. Az egyes házkupacok pedig úgynevezett lakóközösségeket képeznek (ezt Google Earth-n felülről azt hiszem jobban lehet látni). Mi a Brookside lakóközösség tagjai lettünk.

Ez az utcánk, a ház elől fényképezve.

Ez az utcánk, a ház elől fényképezve, kukák nélkül.

A garázs mellett a kis járdán lehet az ajtóhoz menni, ahol az ablak van. Annak ellenére, hogy nincs kerítés, egy kicsit védettség érzetet kelt, hogy így el van rejtve a bejárati ajtó.

Belépek a szobába. Az ajtók gombosak mindenhol. Tök idegesítő: ha tele van az ember keze nem lehet könyékkel kinyitni!
Valamit le kell tenni.

A szobánk legékesebb eleme: egy hatalmas légkeverő az ágy fölött. Éjjel a sötétben mindig megijedek tőle. Jó ronda.

Most sokkal szebb dolgok következnek: az erkélyünk hóban.
Ezt első nap fényképeztem.

Az erkélyünk szép időben.

A domb a ház mögött: az erkély és az ebédlő ablaka erre néz.
Itt rohangálnak az állatok.


Például a piros madár, ilyenből elég sok van és nagyon szépek!


Ilyen akrobatamutatványokat adnak elő nekünk a mókusok,
hogy ebéd közben jól szórakozzunk.


Néha tényleg azt hiszem, hogy na most le fog esni, de nem.


És az aktuális kedvencünk: a mormota!
Kettő van, itt rohangálnak a dombon.


Annyira aranyosak! Sajnos amint kimerészkedek az erkélyre, berohannak az erdőbe (már többször próbáltam). Így csak ablak mögül tudjuk őket fényképezni.

Az erkély alulról. Jaj de jó lesz majd ide kiülni reggelizni, ha meleg lesz!


Pár kép a ház mögötti patakról. Ha kizöldül minden, biztos sokkal szebb lesz.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy ebben hány hal van...

Ez is egy lakóközösség, itt több lakás van egy házban. Ilyen stílusúak a házak mindenhol. Nincs kerítés, ezen a képen jól látszik, mekkora a hely mindenhol.

Amikor szép az idő, egy darabon gyalog megyünk
az egyetemre Lalával.

Itt látszik, hogy a házak nem a főút mellett vannak. Itt is jó széles a szabad tér. Nekem nagyon furcsa volt az elején.

Ilyen formájúak a házak. Az összes ugyanilyen stílusú,
esetleg a színük különbözik.

Ez is olyan. Minden lakóház ilyen.


Nagyon más így az összbenyomás egy utcáról
(szokatlan, nekem az otthoni jobban tetszik).


Végre egy kőépület! Kis felfrissülés a faházak között.
És szép is ráadásul.

Megint állatok: marha nagy kanadai vadlibák.
Ezek nekem minimum derékig érnek...

Ez idáig a kedvenc kresztáblám!
Mellette egy hatalmas golfpálya van.


Amihez golfautó is tartozik: ilyen hosszút még nem láttam
(rövidet is csak filmekben).

Biciklivédő műanyag buborék! Ilyet sem láttam még.
Azt nem tudom, mennyire lehet hasznos.

Tihanyi Tamások itt is vannak!
Most ugye ilyenkor szokott lenni, hogy energizálás történik.

A bal kezüket fölteszik: az az érzékelő. Elképzelik, hogy a bal kezük, mintha a szájuk lenne: képzeljék el és meg is történik! És a kezükön keresztül szívják az energiát.

Büszkeségük: a Michigan Stadion: 1927-ben épült, hivatalos befogadókapacitása 106 201 ember. Ezzel a második legnagyobb stadion az USA-ban. Egyszer majd be kell mennünk megnézni.


Ez a lelátó fenti része, a nagyja a felszín alatt van
(és sajnos nem lehet belátni).


A bejárat közelebbről. Mindent ilyen kék-sárgára festenek. Mindenféle használati tárgyat, de láttam már házat kéken, a bejárati ajtó körül sárga M-betűvel. A legfurább eddig: egy ember begipszelt keze volt ilyen felkötőben.

Ilyen kietlen tájakon keresztül sétálunk munkába menet.
Na jó, igazából csak levágtuk az utat és persze muszáj volt csinálnom egy távolbafutó-sínpáras fényképet apukámnak.