2010. okt. 16.

Las Vegas downtown - HBSF5.


A hosszú sivatagút után megérkeztünk Las Vegasba. A Las Vegas Strip végén levő Stratosphere nevű szálloda-és kaszinó-komplexumban béreltünk szobát (megjegyzem, nem volt olyan drága, mint ahogy kinéz, meg is lepődtünk). A Las Vegas Strip a város főutcája. A világ 25 legnagyobb szállodájából 19 itt van. Az alsó szinten mindegyikben kaszinó van (a szálloda luxusszintjének megfelelő alaptétekkel) és mindenhova be lehet menni. Ezt kihasználva be is mentünk egy pár nagyon-luxus szállodába, körülnézni. Játszani persze nem tudtunk, mert nagyon magasak voltak az alaptétek. De a látványért megérte. Én ilyen fényűzést eddig csak néhány filmben láttam. De ne szaladjunk ennyire előre. Most a megérkezésről és a Downtown-beli utunkról írok, ugyanis a Strip előtt megnéztük a híres belvárosi részt is. Mondanom sem kell, ez is nagyon fényűző-csillogóvillogó volt.


 A Stratosphere tornya messziről a kocsiból.

 Itt alul ez a főbejárat, rögtön a kaszinórészbe lép be az ember a gyümölcsgépek-félkarú rablók közé.

Ez pedig a kilátótorony, az előző kép folytatása jobbra. 350 m-es magasságával a Föld nyugati féltekén a második legnagyobb torony (az első a torontói CN torony).

 Ez már a kilátótorony tetején készült. Mielőtt felmentünk, még gyorsan megmártóztunk a szálloda medencéjében, ami pont a 8. emeleten volt, ahol mi is laktunk. A hosszú sivatagi autózás után ez elég jól esett. Tök vicces volt egyébként, hogy mire a szobától elértünk a tetőteraszon lévő medencéhez, kb 10 perces gyaloglás volt. Vannak itt is méretek...Itt egy video a folyosón való gyaloglásról, ezt többen is megörökítették. Nem csak nekünk tűnt hosszúnak :)

 Volt a tetőn 3 féle izgalomjáték, ez az egyik. Az emberektől pont nem látszik, de a zöld karok alján ülőkék voltak, ahova be lehetett ülni és kilógattak a toronyból. Volt még egy hullámvasút-féleség, aminek az volt a lényege, hogy nem túl meredeken, de kiment a torony tetejéről. De csak kb 10 m-t ment összesen, szóval beült az ember, ment 10 m-t ki a torony teteje mellett aztán vissza. A harmadik meg olyan volt, hogy ülésekbe kellett beülni és függőlegesen felvittek, majd szabadesésben esett az ember kb 10 m-t. Ez a legtetején volt. Meg ki is lehetett ugrani gumikötéllel. Egyiket sem próbáltuk ki. Hajni megmondta, hogy ez azért van, mert nem bízunk a mérnökökben :)

 A torony árnyéka jó messzire elér.

 Ez az utca a Las Vegas Strip. Viszonylag közel a kép alján van a Sahara, na ott játszottunk. A többiben csak nézelődtünk, mert ott már a minimumtétek is olyan magasak voltak, hogy inkább nem szálltunk be a játékba. De végigmentünk azokon is, gyönyörűek voltak.

A Stratosphere kaszinójában a gyümölcsgépes rész. A gyümölcsgépek hozzák a kaszinók bevételének a 70%-át, és az összes játék közül ezek rendelkeznek a legrosszabb visszanyeréssel (átlagosan csak 75-90%-át látod újra a pénzednek). Minden csillogott villogott, hatalmas terek voltak, nagy távolságok, nagyon fényűzően kialakítva. Mindenhol gyönyörű szőnyegek meg kárpitok. És nagyon fura volt, de mindenhova be lehetett menni cigivel. És a félkarú gépeken ott volt a hamutál. Meg a Blackjack asztalokon meg a rulettasztaloknál meg mindenhol. A szállodarészbe is be lehetett menni és az volt az érdekes, hogy előfordult, hogy előttünk ment a folyosón két fickó cigivel és nem lehetett érezni a szagát.

 Még nagyon korán volt, kb 6-7 óra, alig volt valaki.

 Na ez egy nagyon tipikus amerikai tábla. Mindenhol ilyenek vannak (nem csak Las Vegasban). Ez a szállodával szemben volt, innen indultunk enni. Nagyon éhesek voltunk már, és az egyik kis eldugott utcában találtunk egy indiai éttermet, ami nem nézett ki drágának. Elég lepukkant volt KÍVÜLRŐL. Bementünk és egy másik világba csöppentünk, elegáns asztalok, csicsa meg ami kell. Leültünk, a pincér rögtön töltött is vizet, Lala meg rögtön mondta is gyorsan, hogy még ne igyunk bele. Megkaptuk az étlapot, és annyira drága volt minden, hogy felálltunk és kimentünk. A pincér meg csak nevetett és mondta, hogy semmi gond. Látszott rajta, hogy ez nem az első ilyen eset volt. Utána találtunk egy aranyos kis reggelizőhelyet, ahol megvacsoráztunk olcsón :)

 Bonanza a Világ Legnagyobb Ajándékboltja. Na ilyet is csak Amerikában lehet kiírni...

 Ez is tipikus amerikai stílusú felirat. Tök vicces szerintem, hogy Amerikában az italboltot likőrboltnak hívják.

 Ez a Nascar kaszinó. Az ami ott kijön belőle, az egy hullámvasút. És tényleg mentek rajta emberek. Amikor először megláttuk, eléggé megijedtünk. Nem messze álltunk tőle és elhúzott mellettünk a hullámvasút tele sikongató emberekkel.

 Kicsit sötétebb van már, ilyen szépen ki volt világítva a szállodánk (meg egyébként így csilivilizett minden).

 A belváros felé út közben.

 Ez már a belváros.

 A belváros és a Fremont Street Las Vegas második leghíresebb utcája. Egy csomó film itt játszódik. Itt is nagyon híres kaszinók vannak.

Ez itt a Fremont Street Experience, ami a 460 m hosszú utca fölött húzódó kupola. 12.5 millió LED van a belsején. Ezt fény-lombkoronának (light canopy) hívják, 1995-ben építették az utca fölé.

Lala a bejáratnál. A csodalámpa világító lámpái egyébként villogtak. Nehéz volt így fényképezni, mert mindenhol villogtak a fények.

A light canopy alatt nagyon sok híres kaszinó van, pl a Golden Nugget, ahol a világon a legnagyobb, fémkereső detektorral talált aranyrögét (Hand of Faith) állították ki. 27.2 kg-os. Ezt egy fickó találta Ausztráliában kb 30 centivel a föld alatt. Állítólag 1 millió $-t ér.

 Ilyen tollaslányokkal lehetett fényképezkedni. Ők próbálták becsábítani az embereket a kaszinókba.

 Ott is vannak tollaslányok. Meg a 4 Queens, ahol a világ legnagyobb félkarú gépe van. Egyébként 4600 m2 a kaszinó területe és 690 szoba van.

Na és akkor kezdődik a hasonmás-sokaság. Ott Pókember mögött látható Michael Jackson is.

 Két Elvis a nyolcmillióból. Meg egy nagyfejű Michael Jackson.

 Bal oldalon a Golden Nugget (3500 m2, 2345 szoba és a hatalmas aranyrög).

 Darth Vader.

 A belseje felé nagyon nagy tömeg volt.

 Batman.

 Hű ezek nagyon gyönyörűek voltak. Ahogy forogtak olyan volt, mintha a golyó le-föl menne a belsejükben. Jaaj nagyon szép volt.

Las Vegas Club, ez a kaszinó használt először neont, 1930-ban (2063 m2, 410 szoba)

 Megint Elvis egy nagyfejű Jackoval. A mögötte levő Golden Gate a legöregebb és legkisebb hotel a Fremont Streeten (1906-ban nyílt meg és 106 szobája van).

 Ilyen volt alulról, elég jól nézett ki, csak iszonyat hangos volt. Az egész olyan szürreális élmény volt. Iszonyú sok ember, nagyon hangosak, mindenki üvöltözött meg fényképezkedett meg rohangált, a sok hasonmás meg rajzoló meg árusok... Mindenki ilyen hatalmasnagy koktélospohárral rohangált, ki is volt írva az egyik kaszinóban, hogy a daikiri 1$. Hát nem annyi volt, hanem 13$ a legolcsóbb...

Innen visszavittük a kocsit a szállodához és gyalog nekiindultunk a Las Vegas Stripnek. Egy utolsót még fényképeztem a belvárosban Gergőnek.


/folyt. köv./









Zabriskie Point - Death Valley - HBSF4.

Az Ördög Golfpályája után megnéztük a híres Antonioni film helyszínét, a Zabriskie Pointot. 

Ilyen keskeny utak vezettek oda a hegyek között. Nagyon szép volt (meg izgi).

Elég nagy turistalátványosság, buszokkal jöttek az emberek. Mondjuk az tetszett, hogy itt az egész Death Valley-ben sehol nem volt a népetetés. Itt arra gondolok, hogy nem az volt a lényege a megállóhelyeknek, hogy együnk egy "finom" hamburgert jeges kólával és sültkrumplival. Nem is voltak büfék sehol. Gondolom ez azért volt, mert nem megoldható munkaerő és kaja ideszállítása (itt lakni meg gondolom nem akar senki).

 Leírás arról, hogyan keletkeztek ezek a csipkézett ráncos hegyek.

Lala a parkolóban egy szép heggyel.

Ilyen szép ráncos volt mindenhol.

A háttérben az a csúcs a Manley Beacon.

A szélén ülünk.

Lala árnyékában követ találtam Apukámnak.

Az arányérzék itt is elvész. Ennyi követ életemben nem láttam, mint itt egy nap alatt...

 A hosszú sivatagi út után irány Las Vegas! Az  fehér torony, a legmagasabb épület, a szállodánk. Izgi!


/folyt. köv./

2010. okt. 14.

Badwater Basin - Death Valley - HBSF3.


A következő állomás a Badwater Basin volt. Életemben itt voltam legmélyebben. Haha, na nem lelkileg, hanem fizikailag: 86 m tengerszint alatt... Észak Amerika legmélyebb pontja. Itt egy tó van, ami sós vizű. A neve is innen jön, mert nem iható.  Rendszeresen elpárolog az egész tó (az USA-ban itt a legnagyobb a párolgási sebesség: 381 cm/év), ilyenkor a só megmarad a földön és néhol szép mintákban kristályosodik ki. A sóréteg vastagsága olyan 7 cm-től egészen  1.5 m-es is lehet. Marha jól nézett ki, mintha havas lenne. A nap tűzött, ez meg jól visszaverte a fényt, szóval volt vagy 35 fok. Balázs azt mondta, hogy ez nyáron nagyon brutális: amikor ő először volt itt, akkor olyan 50 fok lehetett, fújt a szél és az egésznek forró hajszárító hatása volt.

 Itt már 58 m-el vagyunk a tengerszint alatt.


Ide nem mentünk be, csak Balázs kérdezősködött.

Na ott mögöttünk már látszik a só. Az az egész az.

Itt egy kis leírás róla.

Ez maga a "tó".

A stég végétől ami úgy néz ki, mintha jég lenne, pedig az a sóréteg, amit a turisták letapostak.

Ott a hegy közepén észre lehet venni egy pici táblát, na az jelöli a tengerszintet.

Ránagyítva.

 Ott mennek Hajni, Balázs és Lala a són.

 Mintha hó lenne.

 Na ilyen mélyről sem fényképeztek még le soha :)

 Hajniék a són.

 Jó nagy területen van ez is. Az ember elveszti az arányérzékét.

Lala a són.

 Én a són. Úgy világított minden, alig láttam. A napszemüvegem természetesen Budapesten hagytam anyuéknál, mert már úgysem lesz rá szükségem ősszel...

Ez pedig az Ördög Golfpályája, ahol csak az ördög tudna golfozni, mert itt a só nagyon éles, durva formákba kristályosodik. Kb 2 km-re van a Badwater Basin-től. 


/folyt. köv./