2012. márc. 29.

Vasárnap, tókeresés


Vasárnap ismét elmentünk kirándulni és megkeresni azt a bizonyos tavat, amit előző nap nem találtunk meg. Most másik irányból közelítettünk, de sajnos itt sem jártunk sikerrel: egy zárt kapuba ütköztünk innen is. Ezek szerint ez egy valakinek-a-saját-tava. Nem baj, sétáltunk egy hatalmasat. Hazaúton pedig vettünk egy nagyon finom fehér bort és szódát. Ebéd után nyarat varázsoltunk .

Az egyik kis tisztás-félén mindent belepett ez a sárga zuzmó. Fura látvány. De legalább tudjuk, hogy itt nem szennyezett a levegő.



Lala ül ott. Nagyon jó idő volt, rövidnadrágos.


Hazafelé: rögtön Sanyi jutott eszünkbe, ahogy bosszankodott a Turf-ben a múltkor amikor itt voltak, hogy mindig beveri a fejét .

Attól függetlenül, hogy most sem jutottunk el a tóhoz, nagyon szép helyeken jártunk, jót kirándultunk. Olyan gyönyörű az idő! Remélem, sokáig ilyen marad!





 

2012. márc. 28.

Gyönyörű idő, kirándulás szombaton!!


Még múlt héten elhatároztuk Lalával, hogy hétvégén elmegyünk kirándulni, mert nagyon szép időt jósoltak. Kinéztünk GoogleEarth-ön egy viszonylag közeli tavat, amit a Temze egyik (vagy több, itt soha nem lehet tudni ☺) csatornája táplál. Oda indultunk szombat délelőtt. Persze, neeeeem találtuk meg, de nagyon szép helyeken jártunk, mindenféle kalandok közepette.

Nyílnak a tulipánfák, gyönyörű!

 Meg mindenféle fák-virágok nyílnak, kezd zöldülni minden.

Ez az út vezetett egy kapuhoz, amin nem lehetett bemenni, mert magánútra vezet. Az vitt volna egyenesen a tóhoz, de mi kitaláltuk, hogy megkerüljük. Egy kis fakapun keresztül egy táblával jelzett gyalogúton indultunk el.

Egy ilyen pusztaságra jutottunk, ami egyébként ki volt táblázva gyalogútként. Azt hiszem láttam egy rókát, vöröses volt és nagyon gyorsan eliszkolt. Én meg betojtam, de szerintem ő is ☺.

 Ott egy templom, arrafelé vettük az irányt. Volt megint egy kis kapu és egy felirat, hogy ez egy gyalogút.
 
 Egyszer csak Lala észrevett tőlünk egy olyan 15 m-re két őzet.
 
Ahhoz képest, hogy nem privát, a gyalogút valakinek a földjén vezetett keresztül. A lovak között kellett menni.

Egy helyen ki volt írva, hogy vigyázat, veszélyes lovak... 

És megérkeztünk a templomhoz. Ott a kis fa kapu a kitaposott út végén, amin ki lehet menni a lovak közül.

 


Ezen az úton mentünk haza. Fura, hogy itt csak úgy begyalogolhat az ember a földekre, kutyát sétáltathat minden felé.


Nagyon jó volt a szombati kis kirándulás, annak ellenére, hogy nem találtuk meg a tavat. Megpróbáltuk ám vasárnap is ☺.