A Hancock Tower után elmentünk a Kortárs Művészetek Múzeumába. Volt egy pár vicces dolog. Nem mertünk sokat fényképezni, mert nem tudtuk, hogy szabad-e. De úgy tűnik szabad. Nekem mondjuk elég furcsa, hogy egy múzeumban lehet fényképezni. Eddigi életemben mindenhol csak "Fényképezni tilos"-al találkoztam. Volt egy terem, ahol viszont nem is lett volna érdemes képeket csinálni, itt ugyanis sötét volt: minden falon rövidfilmek mentek William Kentridge-től. NAGYON jók voltak! Nekem a Journey to the Moon volt a kedvencem. Megtaláltam, valaki lefilmezte:
http://www.youtube.com/watch?v=oKOJSEU-SyUVolt egy terem, ami tele volt asztalokkal, rajtuk mindenféle horgolt állatkák (amilyeneket otthon a turkálókban lehet kapni). A falon meg ki volt téve a fényképük, vonalzó mellett. Hmm. A második emeleten Earthworks című kiállítás volt. A neve alapján érdekesnek tűnt, felmentünk: a lépcső melletti beugróban két kupac föld volt. Egy talicska meg tele volt pattogatott kukoricával. Hmmm. Aztán volt egy szoba, ami elé ki volt téve egy tábla: a szülők jobban teszik, ha előbb megnézik mi van itt, mielőtt beviszik a gyereket...
Bejárat.
Thomas Schuttle: Ganz Grosse Geister. 4,9 m magasak és nem tudom, mit csinálnak. De rondák.
Voltak ilyen filctollal, ceruzával meg ilyesmikkel rajzolt dolgok. Nagyon apró kis minták, nincs két egyforma. Nekem ezek nagyon tetszettek. 
David Hammons: Praying to safety. Igen, egy biztosítótű lóg közöttük. Ezen sokat röhögtünk (milyen kis szemét ötlet?!). A buddhista tradíció szerint egyébként nem szabad egymással szembefordítani őket. 
A tábla.
Ilyen dolgok egyébként nem is voltak a szobában. Csak egy-két pucér férfi képe. 
Egy szemgolyója van.
Ezt saját magáról mintázta (a háttérben a képeken a munkafázisok vannak, onnan tudom). Azok a kupacok meg gipsz káposztafej darabok. Meg még mindenféle cucc van rajta. Azt hiszem ezt én nem értem. Ezek után elmentünk ebédelni a Hard Rock Cafe Chicagoba. Az itt dolgozók elég autentikusan néztek ki, tetkók piercingek, színes hajak meg ilyesmi. Nem tudom, hogy ez követelmény-e. Az ajtóban elénk verődött egy pincér, ő vezetett az asztalhoz és elmondta, hogy nyugodtan körbemehetünk ingyen amíg a kajára várunk. Ezt nem igazán értettem, aztán kiderült, hogy ez egy kiállítás is egyben (még nem voltam Hard Rock Cafe-ban). Egyébként Lala barbeque-s grillezett sertésbordát és csirkét rendelt, én csak a csirke részét. Nem sajnálják az adagot, kihoztak nekem egy fél csirkét... Kaptunk ajándék Hard Rock Cafe-s poharakat is a sörhöz. Íme a képek.
Jó messziről látni.
A bejárat belülről.
Ezt Halmai Ádámnak.
Glóriának természetesen!
Ezt a ruhát 1985-ben hordta az egyik turnén. Csini :)
Pink Floydos motívumok. 
Johnny Cash. Ship those... :)
Még nincs olyan sötét. 
Egy sarokra tőlünk egy szálloda aljában. Nap közben észre sem vettük az aranyszobrot, csak így este kivilágítva.
Hmmm. Menő.
Mellrák-ellenes nap volt, ezért sok felhőkarcolón az embléma volt kivilágítva. 
A Buckingham Szökőkút piros. Állítólag mindig másmilyen.
Egy koncertre keveredtünk. Nem volt nagy szám, de nagyon hangos volt.
Silver Bean, Chicago egyik jelképe.
A Silver Bean-en tükröződünk.
Vicces képeket lehetett csinálni.
A felhőkarcolók tükörképe. Szép.
Ez egy vizes szobor, igazából kettő van egymással szembe állítva. Üvegtéglákból van, amin víz csurog és vetítenek rá. A vetítés pedig egy video, a fickó néha nevet, alszik, néha a szájából jön ki a víz. Mellette ott egy ember, viszonyítási alapnak.
Végül esti városfényes képek.
