Hoover Dam, London Brodge - HBSF7.

Szombat reggel Las Vegasban megreggeliztünk egy olcsó kis reggelizőhelyen. Tök vicces, itt vannak ilyen speciálisan reggelizésre kialakított gyorséttermek, ahol mindenféle tojást lehet kapni:  különböző rántottákat meg tükörtojásokat, meg ezeket a vastag amerikai palacsintákat mindenféle öntettel. És persze vannak akciók, itt Balázs és Lala például palacsintaakciót evett: annyi palacsintát ettek amennyit akartak. És az ital is tök jó, mert újratöltős rendszer van teából és kávéból (ami ugyebár nekem elég fontos). Ez meg úgy működik, hogy a pincércsaj folyamatosan mászkál (mert tömve van általában a hely) s szólni kell neki és tölt még a pohárba. Hajni kolbászkákkal töltött rántottát evett hash brown-al, ami reszelt krumpli megsütve. Én meg sajtos brokkolikrém levest, ami olyan sűrű volt, hogy inkább sajtszószra emlékeztetett. Sokáig nem is voltam éhes utána.

Lámpa a reggelizőhelyen. Nagyon tetszett.

Már nagyon közel vagyunk a Hoover Dam-hez. Ez egy gát a Colorado folyón. Maga a gát a határ Arizona és Nevada állam között. 1931 és 1936 között épült és az építkezés során több, mint 100 munkás meghalt. 

Arizona államban parkoltunk.

Idézet az indexről: "a világ leghíresebb vízierőműve, ami a fél amerikai nyugati part számára termeli az áramot, és minden második akciófilmben megpróbálják felrobbantani a terroristák"

Ez valami kisebb híd, ami rávezet a gátra. A közepén Lala.

Zoom.

PED XING = Pedestrian crossing (gyalogos átkelő, muhahahahaaaa ezeket a rövidítéseket annyira bírom, pl. RXNs = reactions)

Colorado folyó. Jól látszik a régi vízszint.

Nagyon mély ám, a kép nem nagyon adja vissza: 221 m mély és 379 m hosszú.

Jó meleg volt, még ilyen lengén is megsültem. Erre rákattintva körbe lehet nézni, mint ahogy mi is láttuk.

Na ott lent az a Colorado folyó.

Hunyorgok, mert nincs napszemüvegem. Ott lent a Colorado. Fent meg, ami pont nem látszik a képen, csak a fejem fölött a lába (majd a következőn), az a Hoover híd. Egyébként nem is ez a neve, hanem Mike O'Callaghan - Pat Tillman Memorial Bridge (ilyen hosszú nevet!). Mike O'Callaghan: Nevada állam hetvenes évekbeli kormányzója. Pat Tillman: Arizona állam nemzeti hőse, amerikai-focista (tojásfoci) sztár, aki feladta a karrierjét, hogy jelentkezzen a hadseregbe, és 2004-ben meghalt Afganisztánban (ez egy igazi szomorú amerikai történet). Egyébként most nyitották meg a hidat, bárcsak rámehettünk volna mi is! A megnyitás előtt egy héttel voltunk ott...

És íme a Hoover híd. Egy új gyorsforgalmi utat építettek, hogy ne legyen olyan nagy a dugó, a Phoenix és Las Vegas közti utat 100 kilométerrel rövidíti le. Ez megy rá a hídra. Amikor itt voltunk (és még nem volt megnyitva) marha nagy volt a forgalom, különösen Las Vegas felé (szombat volt, ment mindenki kaszinóba). A híd 300 m-el van a Colorado folyó felett és 580 m hosszú. Jó lehet a kilátás róla, de csak a gyalogosok láthatják, az autóút mellett betonkorlát van. Napi 17-20 ezer járműre becsülik a forgalmát, Ez egy igazi video arról, ahogy épült, ez meg egy animáció, amin jobban látszik (nagyon érdekes szerintem!). Az USA második legmagasabb hídja.

 

Ezek a szobrok nagyon tetszettek nekem.

Ott jön Hajni és Balázs (itt meg egy nagyon amerikai megy feléjük).

Lalávalölelkezős.

Be lehetett volna menni a kilátóba és egy idegenvezetős túrán részt enni, ahol megmutogatnak mindent. 1 óra lett volna és fejenként $30. Nem mentünk. Viszont fegyvert ide sem lehet bevinni. Ki gondolta volna.

Találtam itt is pálmafát!!!

Meg is öleltem.

A szép szobrok oldalról.

Szemből.

Annyira jó ez a tábla, mint egy képregény.

Vicces rendőrautóalkalmatosság.

És folytatjuk utunkat tovább a hosszú kietlen országutakon. Ekkor még nem sejtve, hogy nem fogunk eljutni a Grand Canyonhoz. A következő benzinkútnál kellett rádöbbennünk, hogy bárhogy is szeretnénk, nem fogunk odaérni a Grand Canyonhoz világosban. Sötétben meg csak egy nagy feketeséget látnánk belőle, úgyhogy inkább elmentünk megnézni a híres London hidat, ami a Havasu tónál van.

Ez a rádöbbenős benzinkút. Én elég szomorú lettem, hogy nem tudjuk megnézni a Grand Canyont, még ez a tank sem tudott felvidítani (egyébként csak úgy ott állt a benzinkúton, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy tankok állnak a benzinkúton).

Lake Havasu és a híres London híd felé ilyen érdekes tájon mentünk keresztül. Egyébként errefelé is nagyon kihalt volt, az a "100 km-en keresztül egy településen sem mész át" típusú hely. A London híd utoljára az autópálya lehajtójánál volt kiírva, utána sehol. Kavarogtunk is egy keveset és életemben először itt találkoztam olyan amerikaival, aki beszólt :) Vagyis átüvöltött a kocsijából nekünk, mert nem teljesen szabályosan kanyarodtunk. Mondjuk nem csoda, hogy frusztráltak. Én is az lennék, ha itt laknék :)

 Szóval visszatérve ez az a híres London híd. Igazából semmi, csak egy sima kis híd. Jót röhögtünk rajta, aztán mentünk tovább, most már San Fransisco felé. Igazából csak most írás közben néztem utána annak, hogy mi is ez a híd. Ez konkrétan az EREDETI, 1831-ben épült London híd darabjaiból épült. 1967-ben darabról darabra szétszedték, megszámozták a darabokat és áthozták Amerikába. Mindezt azért, mert Lake Havasu alapítója, Robert McCulloch (a McCulloch Olajtársaság vezetője) tisztában volt azzal, hogy elég távol esik a kis faluja mindenféle turista látványosságtól. Arra gondolt, hogyha áthozza ide az IGAZI London hidat, akkor majd jobb lesz. Mi meg ott röhögtünk, hogy "ez az a híres híd"? Haha, hát ez tényleg az, ez nagyon vicces.

/folyt. köv./