Windsor

Vasárnapra gyönyörű időt jósoltak, ezért kitaláltuk, hogy elmegyünk Windsorba. Tényleg nagyon szép lett az idő, egész nap sütött a nap és volt legalább 15°C! Végre! Olyan jó volt, nagyon sokat sétáltunk (talán egy kicsit többet is, mint kellett volna, de ez az én hibám volt...) és gyönyörű helyeket láttunk! Reggel jó korán keltünk, az Oxfordba vezető út teljesen üres volt.

Ádám a buszon. Szikrázó napsütés!

Az üres út. Érdemes a buszsáv szélességét megnézni. A busz pontosan elfér rajta. De pontosan.

Oxford vasárnap reggel: egy-két másnapos figurán kívül nem sok ember van kint.

Láttunk két hőlégballont, olyan szépek! Amikor szép az idő, előbújnak.

A vonatból, Oxfordtól délre. Felemelő látvány a vegyész-szemnek, hehe.

Windsor vasútállomás.

A windsori kastély széle. A királynő itthon volt, a felhúzott zászló színei legalábbis erre utaltak.

Csálé ház. 

A kastélyban adtak fejhallgatót, meg egy kis nyomógombos kézikészüléket. Amikor egy számmal ellátott helyre értünk, beütöttük a számot és sok érdekes információt hallgathattunk meg az adott helyről/tárgyról/festményről stb. Nagyon jó volt!

Lőrés. A kastély teljesen olyan volt, mint az a játékvár, amit gyerekkorunkban kaptunk az unokatesónktól és darabokból lehetett összeépíteni.

Volt egy belső kert, ami gyönyörű volt! 

Jar Jar nem kitaláció!

Voltak őrök, és voltak akik bohóckodtak-fényképezkedtek mellettük. A kis fülhallgató alkalmatosságon pedig elmondták, hogy ők igazi katonák és nem illik viccet csinálni belőlük. A kastélyon belül nem volt szabad fényképezni, pedig annyira szép dolgok voltak! Hatalmas termek, gyönyörűen díszített szobák, sok-sok fegyver stb.

Temze. Ez már a kastélynézés és ebéd után, fagyi előtt (idén az első fagyim, juhijjj!!).

Nagy (na jó, kb 1 cm átmérőjű, de a virághoz képest) kerek levél közepéből kinövő virág.

Tipikus angol utcakép.

Az egyik kedvenc fám.

Lala ugrál ☺.

Kör (?) forgalom.

Na és itt számítottam el magam egy csöppet. Ez az út, amin állunk, a kastélytól III. György lovasszobrához vezet (ami a hátunk mögött van). Én olyan max. 2 km-re saccoltam az utat. Kb 4.3 km volt csak oda... Elfáradtunk. Mondjuk megnézhettem volna előre, na mindegy.

Kicsit közelebb a szoborhoz.

De még nagyon messze vagyunk ám, csak nem sejtettük ☺.

Veszélyes szarvasok.

A szobor. Az úton éppen átkelnek a nagykacsák a kiskacsákkal.

A messzeségben a kastély.

Lala pihen.

 Ádám a szoborral.

Jó messzire jöttünk.

A veszélyes szarvasok. Mondjuk ilyen sok szarvast és őzet együtt még nem láttam! Lala rögtön megkívánta a szarvaspörköltet, természetesen ☺.

Hatalmas fa. Én is ott vagyok ám a képen.

Egy sört megérdemeltünk, ekkora gyaloglás után ☺.

A kastély látszik onnan, ahol ültünk.

Arany- és ezüstműves.

A csálé ház hátulja.

A Temze másik oldalára is átsétáltunk, Etonba. Az Eton College-t már nem volt időnk megnézni, ezért csak sétálgattunk egy kicsit a vonat indulása előtt.

Rémnyuszik.

Utca.

Egy régi vegyszerbolt.

Nagyon sok szépet láttunk, annyira nagy szerencsénk volt, hogy szép idő volt! Kicsit le is pirult az arcunk ☺.