Miami, Everglades Nemzeti Park

Kenuzás 1.

Kedden, december 28-án elmentünk az Everglades Nemzeti Parkba. Ez egy hatalmas nagy mocsár, tele mindenféle gyönyörű madarakkal, amik hatalmas nagyok, mérges kígyókkal és persze az aligátorokkal. A növényzet továbbra is gyönyörű volt. Ezen az úton mentünk:

Kb 130 km, Hajni vezetett.

Miamiból kiérve elég hosszú ideig ilyen kiszáradt fák voltak az út mellett. Nagyon vártuk már, mikor látunk aligátort, folyamatosan azt lestük. Az út mellett végig csatorna volt és kerítés, hogy az állatok nehogy kijöjjenek az útra.

Valahol az út felénél megálltunk a nemzeti parki információs központnál (Big Cypress National Preserve Oasis Visitor Center). Itt egy kicsit ki volt szélesítve a csatorna és volt néhány aligátor is.

Az út mellett egyébként innentől kezdve kb 20-30 méterenként láttunk aligátort a mocsárban. Volt amikor több is napozott egy kupacban. Itt már az út mindkét oldalán a mocsár volt.

Nagy halak.

Másik fajta nagy halak.

Ez a példány olyan 2.5 méter hosszú lehet. De ennél sokkal nagyobbakat is láttunk.

Nagy kócsag.

Az úton végig kint voltak a hirdetések, hogy lehet airboat-ozni, de mi ezt inkább nem próbáltuk ki. Sok időt elvett volna és nagyon hangos és alapvetően nagyon turistalátványosság-szagú volt az egész. Inkább elmentünk Everglades Citybe kenut bérelni és kievezni a mangrove erdőkbe. 

A piros pötty a Mexikói öböl partján a kenubérlő hely. Innen indultunk és a nyíl irányába eveztünk. Azok a mozaikszerű foltok a mangrove erdő, ahova beeveztünk. Ezt nem igazi erdőként kell elképzelni, hanem olyasmi, mintha egy nádasban evezne az ember kis csapásokon, csak épp itt zöld növények vannak (meg kígyók, meg ki tudja még mi...).

Lamantin zóna! Sajnos nem láttunk egyet sem, pedig annyira vicces állatok. Olyan aranyos arcuk van. Mondjuk lehet, hogy betojtunk volna, ha csak úgy elúszik alattunk egy 300 kilós 4 méter hosszú nagy batyu. Aztán lehet, hogy elúszott, csak nem láttuk...

Fémkenukat adtak, a formájuk pont olyan, mint amivel túrázni szoktunk. Csak a fröccs hiányzott. Lala mögött jobbra az a fehér folt a parton, ahonnan indultunk.

Oda eveztünk be. 

Hajni és Balázs.

Kikötöttünk egy szigeten, ezek a mangrove gyökerei. 

Welcome to the jungle.

Mint kiderült itt egy dzsungel-tanösvény van. Szépen ki voltak táblázva a fák, hogy melyik milyen fajta. Ez nagyon hasznos volt, különben fogalmunk nem lett volna.

 Dzsungel. 

Egymást benövő FÁK.

Ezek is. 

Ilyen a vadkávé. Persze ezt sem tudtuk volna, ha nincs kitáblázva. 

Ezek a kenuk. 

Lala David Attenborough-zik :) 

Kicsit apály volt, azért látszottak ennyire ki a gyökerek. 

Pelikán. Az itteni kedvenc madaram.

Keselyű. Nagyon sok keselyű van errefelé. 

Emiatt aggódtam visszafelé. Egy luk volt a kenunk alján. Szerencsére nem jött be annyira gyorsan rajta a víz. De azért elég aggasztó volt, amikor a nyílt vízen eveztünk visszafelé és a hullámok is nagyobbak voltak, meg fújt a szél...

A kenuzás után a parton. Ezek a nagy rögök mindenféle állat páncéljából vannak összeépülve. Tőlem jobbra a képen a messzeségben ott van a mangrove erdő, ahova áteveztünk. 

Ilyenek a rögök közelről.  

Itt meg kellett állni fényképezni: az étterem tetején sorakoztak a keselyűk :) 

Már naplementében hazafelé. Ez a csatorna húzódott végig az út mellett, sok-sok madárral. 
Ezek fehér íbiszek. 

Hazafelé beültünk egy kubai étterembe, ahova nem vittem be a fényképezőgépem. Utólag sajnálom, mert csirkét kértem kubai módra. A pincércsaj rámnézett és megkérdezte, hogy a szokásos adag FÉL csirkét hozza-e ki nekem, vagy elég annak a fele. Mondtam, hogy elég. Azt sem tudtam megenni. De cserébe rá volt sütve egy kb 3 cm hosszú toll, amit nem húztak ki a szárnyából...