Vasárnap elmentünk a Mackinac Bridge-hez, ami a Michigan-tó és Huron-tó találkozásánál van. Itt van egy kis sziget: Mackinac Island, mindenki kedvence. Nagyon szép tényleg. Nem lehet autóval bemenni, komp viszi be az embereket. A szigeten biciklis és lovas közlekedés van. Mondjuk szerencsétlen lovakat nem irígylem, egész nap húzzák az amcsi turistákkal teletömött buszokat...
Burger Kingben evett Lala reggelit, én csak a szokásos kávét. Annyira amerikai a bútor!!
Ez már a tóparton van: Old Mackinac Point Light, egy világítótorony.
Ez pedig a Mackinac híd:
St. Ignace és Mackinaw városokat köti össze, 2626 m hosszú. Fizetni kell, ha át akar menni rajta az ember.
Nagyon sok sirály volt és nagyon vicces hangokat adtak ki. És mindenre felmásztak :)
Ez a kilátás a kompkikötő NY-i oldalán. Az ott egy komp, több féle is volt.
Ez a kompkikötő K-i oldalán a part. Nem rossz.
Volt ilyen fajta komp is, de mi nem ezzel mentünk. Felfröcskölte valami okból a vizet, de egyáltalán nem ment gyorsabban, mint az, amelyik nem fröcskölte fel. Szerintem ez is csak valami turistahülyítés, ezen voltak a legtöbben.
Mi ezzel mentünk át a szigetre. Nem volt rajta tömeg. Kb 20 perc alatt értünk át.
Az elején magyar zászló van :) Gondolom véletlen.
A kompról így nézett ki a híd.
Levitte a fejünket a szél.
Egy idő után úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a fedett részre, a szemem is elkezdett kifolyni a végére.
Ez volt a jobb oldalunkon: egy kis sziget kis világítótoronnyal.
Ez meg a bal oldalunkon, ez is valami világítótorony féleség.
A kikötő:
Ilyen lovaskocsik szállították a gyalogolni nem kívánó turistákat. Volt olyan, ahol 3 paci volt elöl, az több embert vitt. A sziget kerülete 13 km.
Cukrászda. Ilyen pasztell színű műló volt az udvarán is. Elég gusztustalan volt.
Nem szegény emberek laknak és nyaralnak errefelé.
Szép nagy ház.
Ez volt az egyik kedvencem. Olyan kedves.
Bementünk a rovarházba.
Bejáratnál.
Lepkeszékek.
És egy pár lepkekép. Az utolsó két képen azok a lepkék becsukva akkorák, mint a tenyerem. És különleges por van a szárnyuk belső részén, ami nem színes, de a mérete és az elrendeződése (nanostrukturája) olyan, hogy amikor kinyitja kék színt látunk (ezt persze nem sikerült lefényképeznem).
Ki voltak állítva fejnyi méretű rovarok is:
A gyerekek kedvéért kivették ezt a tekit és mászkáltatták meg mutogattak rajta. Kicsit volt bennem egy rossz érzés, szerencsétlenen úgy mutogattak, mintha egy matchbox lett volna. Azért különleges egyébként, mert nem lapos a páncélja, hanem tök magas púpokban nő rajta a mintázat, ami segít neki visszafordulni, ha fejreáll.
Mentünk tovább sétálni, itt így le van szakadva a hegy oldala.
Fürödtünk is, csak sajnos nem tudtunk annyira bemenni, mert borzasztó köves volt a part és nagyon fájt. Gyönyörű tiszta volt a víz.
Flmentünk az Arch Rock-hoz, ami olyan, mintha egy kis híd lenne a sziklában.
Ezen a lépcsőn mentünk fel.
Fent.
Ez a kilátás fentről.
Elég jó volt.
Lala nem akart itt fényképezkedni, mert gagyi. Egyébként tényleg azt csinálták a legtöbben, hogy itt fent kiszálltak a lovasbuszokból, iderohantak: fénykép aztán már mentek is. Pedig annyira szép volt itt.
A hegy tövében egy forrás volt, amiből nem lehetett inni :)
Vicces tábla.
Volt külön bicikliparkolója az egyik étteremnek.
A főutca így nézett ki.
A kompon visszafelé: lepirultan, kifáradva és kicsit már szomorkodva, hogy megint el kell búcsúznunk 4 hétre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése