Múlt héten (június 18-án) Hajnival és Balázzsal elmentünk a Michigan-tó felénk közelebb levő partjára. Mindenki ezt a helyet ajánlotta, mert nagyon szép. Van egy világítótorony is. Bár egy kicsit másmilyen világítótoronyra számítottunk, de szép volt! Gyönyörű idő volt, fürödtünk is, bár a víz kicsit hideg volt. Hazafelé pedig végig egy hatalmas vihar közepén jöttünk. Jött velünk... Nagyon félelmetes volt! Az autópálya széle tele volt letépett faágakkal. Még szerencse, hogy este volt és sötét, így nem lehetett látni merre repkednek. Szerintem úgy még jobban féltünk volna, ha látjuk.
Így mentünk.
Balázs szerint kulturális szakadék. Szerintem kulturális Grand Canyon! Még egy sört sem lehet meginni egy strandon?! Normálisak ezek?!
Egy ilyen helyen! Gyönyörű volt! Ott hátul van a gazdag negyed.
Nem lehet rossz itt egy vityilló.
Beach.
Labdázni bezzeg lehet.
Teljesen olyan, mint egy tenger.
Életem leggyorsabb fagyievése: úgy olvadt, ömlött le a fagyi, hogy tiszta olyanok lettünk. Ilyet még nem láttam. Pedig finom lett volna, de nem volt idő kiélvezni. Ja, és az elmaradhatatlan zászló.
Helytörténet.
A világítótorony. Mi azt hittük, hogy az a magas vékony fajta lesz. De ez is szép. Ez a kis kifolyó köti össze a Michigan-tavat a kisebb Macatawa-tóval, ahol a hajók parkolnak.
Itt mennek ki a hajók a Michigan-tóra. A jobb oldali móló végére kimentünk.
Ez az út vezet a jobb oldali mólóra.
Ezen a keskeny betonhullámtörőn mentünk ki.
Jó messzire kilógott a móló vége, picinek látszik a világítótorony.
Viziserif.
Hazafelé út közben megálltunk egy kis tanösvény szerű helyen a Macatawa-tónál.
Lala szomorúan nézi a tavat. Az előtérben pedig egy kis barbeque sütő.
Lala azt mondta, hogy nézzem én is szomorúan. De inkább hülyén nézem.
Barbeque sütős hely.
Hatalmas sütőkkel.
Amik jó mocskosak is. Elég undorító volt, nem tudom, ezen kinek van gusztusa sütögetni.
A nap végén egy kis hazai, a vihar utáni nagy ijedtségre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése